Illóolajok

Szaguk jellemző az egyes növényekre. Az illóolajok nevüktől eltérően nem olajok, mivel az olajok fő tulajdonsága az, hogy fehér papírra cseppentve zsíros nyomot hagynak, és szobahőmérsékleten jelentéktelen a párolgásuk. Ezzel ellentétben az illóolajoknak éppen az a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szobahőmérsékleten is jelentős gyorsasággal párolognak, és párolgásuk után sem hagynak nyomot.

Ezen tulajdonságát használjuk fel az illóolajok tisztaságának megállapítására is, ugyanis ha el is illan a fehér papírra cseppentett illóolaj, de a papíron a legkisebb nyomát is látjuk a cseppnek, akkor nem 100%-osan tiszta a vizsgált illóolaj. Az illóolaj tehát sok vegyületből álló vegyes komponensű, folyékony halmazállapotú, 100%-ban illékony anyagok elegye, amely alkotórészei miatt jelentős gyógyhatással bír. Fényre, hőre, levegőre érzékenyek, mert azok az oxidációt és gyantásodást elősegítik.

Az illóolajok színe áttetsző, bár van ámbra vagy sárga színű olaj is, mint például a pacsuli- vagy narancsolaj. Mivel a növény valódi eszenciáját tartalmazzák, ezért csak kis mennyiséget kell belőlük használni. Nem szabad összetéveszteni őket a parfümolajokkal, mivel ez utóbbi anyagokat mesterségesen állítják elő, ezért terápiás hatásuk nincs.

Az illóolajokat ezenkívül otthoni, házi használtra is lehet alkalmazni borogatás, lemosás, fürdőolaj-készítés, inhalálás, aromalámpában való párologtatás útján, vagy ételekbe lehet őket keverni.

Önmagukban és keverékként is alkalmazhatóak. Aromalámpában párologtatva mindig vízbe kell cseppenteni őket, fürdő- vagy masszázsolajként mézbe vagy zsíros tejbe keverve kell alkalmazni őket.

Bázisolajok

A bázisolajok olyan – a mi esetünkben kizárólag természetes- vivőolajok, melyekben az illóolajakat feloldjuk. Többnyire zsírsavakat tartalmaznak és növényi eredetűek, a bőrön könnyen felszívódnak, gyógyítanak.

Legtöbbször diófélékből és magvakból vonják ki.

Figyelem! Mindig jó minőségű, hidegen sajtolt változatot válasszunk!